A csocsó hőskora

A csocsó történetének kezdetei homályba vesznek. Egyes források arra utalnak, hogy a játék már a foci kialakulásával párhuzamosan, a 19. század végén is létezett nyugat-európai szalonokban. A csocsóra vonatkozó legkorábbi szabadalmat az angol focirajongó, Harold Thompson nyújtotta be 1923-ban, amit aztán Amerikában élő unokabátyja, Louis P. Thornton négy év múlva a tengerentúlra is kivitt, viszont a játék ekkor még furcsa módon szinte visszhang nélkül maradt, hamar feledésbe merült.

Sokan így egy Lucien Rosengart nevű, feltalálóként is működő francia mérnököt tekintik az alapító atyának, aki az asztali focit, amit eredetileg azzal a céllal talált ki a harmincas évek végén, hogy unokáit elszórakoztassa egy hideg tél során, rövidesen országszerte elterjesztette a kávézókban. De az úttörők között volt az első repülőgép-eltérítők egyikeként is ismert spanyol antifasiszta, Alexandre de Fisterra is, aki a polgárháború idején, 1937-ben egy kórházban feküdt, amikor eszébe jutott a sebesültek számára is elérhető szórakozási lehetőség. Ötletét, a futbolínt állítólag szabadalmaztatta is, de a papírok elvesztek, amikor a feltalálónak Franco hatalomátvétele után Franciaországba kellett menekülnie.

Az első profi csocsóbajnokságok elindulásához az ötvenes évekig kellett várni.  A csocsó a hatvanas évek elején került ki újra Amerikába Lawrence Pattersonnak köszönhetően, aki az NSZK-ban állomásozó katonaként ismerkedett meg a játékkal, és ő találta ki annak amerikai-angol nevét, a foosballt is. Az új játék a hatvanas-hetvenes évek egyik nagy amerikai őrülete lett, a játéktermekben a fiatalok tömegesen dobálták a pénzérméket a csocsóasztalokba, a profi játékosok pedig a sportsajtó kedvencei lettek, a nagy csocsóversenyek fődíja néha egy Porsche vagy egy Corvette volt.

A csocsó bukása talán még gyorsabb volt, mint felemelkedése. A kibillentő ütést a falánk, sárga gömböc, Pac-man vitte be: amikor a nyolcvanas évek elején a játéktermeket elárasztották az első videojátékok, a kevésbé látványos asztali foci hirtelen megszűnt izgalmas lenni. Az amerikai csocsószövetség, amely egy-két évvel korábban még (dollár)milliós összdíjazású versenyeket rendezett, 1981-ben csődöt jelentett.

A csocsó ettől még persze nem tűnt el. Az amerikai őrülettel egy időben, 1976-ban alakult meg a világbajnokságokat szervező ITSF (International Table Soccer Foundation), amely előbb európai szinten működött, majd idővel hivatalos világszövetséggé bővülve vitte tovább az egyébként széttartó, többféle játékmódra szakadt versenyszerű csocsó koordinálását. Ha a profi csocsójátékosok már nem is lesznek a kamaszok példaképei és a sportújságok címlapsztárjai, a csocsóasztal az európai kocsmai életben, illetve újabban az iskolákban vagy a csapatépítő tréningeken továbbra is kihagyhatatlan tartozék maradt.

Vélemény, hozzászólás?