To Nhat Minh

Minh 1991-ben született. Fiatal korában kezdte a sakkot a BEAC csapatában. Hamar észrevette a taktikai motívumokat, bármikor kihívták barátságos partira, mindig nagy örömmel részt vett. 18 éves korára Nemzetközi Mester lett, 2441 értékszámot gyűjtött. Radnai Ádám interjúja.

Mi vezérelt, hogy elkezd a sakkot?

A sulimban első osztályos koromban egy kínai fiútól tanultam meg a lépéseket. Később Chuong (Hoang Thanh Trang apja), aki a szomszédom volt akkoriban, valahogy felfedezett engem. Karácsony környékén elvitt engem egy versenyre, ahol azt állapította meg rólam, hogy tudok sakkozni, ezért arra buzdította apámat, hogy érdemes lenne engem beiratni egy klubba, hogy kibontakozhasson a bennem rejlő potenciál. Végül a BEAC-ba kerültem, mert Chuong fia (Tri) is oda járt.

Hogyan értékeled ifjúsági éveidet?

Sokat köszönhetek Jakobetz Lászlónak és Varga Zoltánnak a fejlődésemért és örülök, hogy tagja voltam a Maróczy Géza Központi Sakkiskolának.

Legjobbak közé tartoztál, ismered korosztályod legnagyobbjait. Hogy látod a mai ifjúsági sakkozás szintjét a saját időszakodéval összehasonlítva?

Már egy ideje nem követem az ifjúsági eseményeket, egyedül Gaál Zsóka eredményeit szoktam követni közös edzőnk miatt, ezért a kérdésedre nemigen tudok válaszolni. De elmondhatom milyen az ifi sakk Vietnámban, habár csak egyszer voltam egy ilyen ifi versenyen. Az ifi csb-n a kisebb kluboknál 1-3 edző, a nagyobbaknál pedig több, mint 5 edző is jelen volt a versenyen! A Ha Noi csapatában például volt egy edző, aki mindennap az egész csapattal vagy átismételte a varikat vagy svájci rendszerű gyakorló versenyt tartott, amit 15-60 perc privát készülés követett. A komolyabb ifik ezek után pedig a saját edzőjükkel folytatták a készülést. Az eredményhirdetésen nem csak az ifik, hanem az edzőjük is kaptak díjakat!

Volt egy pillanat, amikor úgy döntöttél abbahagyod?

2010 júliusától ráfüggtem egy számítógépes játékra, onnantól kezdve egyáltalán nem készültem fel a versenyekre, majd a függőség hatására 2011 május közepén véglegesen búcsút intettem a sakknak egy videóval.

Túl sokat idegeskedtél akkoriban?

Rengeteg stresszel járt nálam a sakkozás, főleg, ha egy játékkal hasonlítjuk össze, ahol a folyamatosan felszabaduló dopamin mennyisége kimeríthetetlen. 2012 márciusában visszatértem, egyrészt azért, mert a jobb kezem a játéktól olyan szinten fájt, hogy már kattintani se tudtam normálisan az egérrel. Azóta a stresszre pozitív dologként gondolok rá, mert egy TED előadás szerint a stressz segít abban, hogy kihozzuk magunkból a maximumot, úgyhogy most már nemhogy kerülöm, hanem tárt karokkal várom a stresszt.

Örülünk, hogy visszatértél. Azóta, még nem gyűjtötted vissza teljesen az értékszámodat, pedig fanatikusan, napi 10 órát gyakorolsz.

Úgy érzem, hogy 2015-re újra elértem azt a szintet, amikor 2441 élőm volt, még ha ez nem is látszik. Lényegében egy játék miatt elpazaroltam 5 évet az életemből. Ezalatt már rég GM lehettem volna…

Milyen módszereket alkalmazol?

Főként saját partikat, nyitásokat elemzek, neten snellezek meg időnként személyes fejlődéssel kapcsolatos videókat nézek.

Vannak edzőpartnereid?

 Nincsenek, egyedül készülök fel a versenyekre.

Mit gondolsz, jó dolog a sakkban, hogy utazni is lehet vele?

Igen, főleg azért, mert lehetőséget ad más országok finomságait kipróbálni, az egyik kedvenc desszertem például a koreai bingsu. Városnézésre viszont sajnos nem nagyon van időm verseny közben.

Milyen foglalkozásokat rejt a sakk? Úgy értem létezik, versenybíró, versenyszervező, oktató, edző, szekundáns, profi versenyző, csapat szervező. Melyek érdekelnek ezek közül?

Mindegyik, kivéve a bíráskodás, mert a bírókat a sakkozók többsége rühelli, elég egy rossz bírói döntés és a játékos élete végéig utálni fog, de még akkor is, ha igazságos döntés született. A felsoroltakon kívül még a kommentálás, a streamelés, mini sakk játékok programozása meg a cikkírás is érdekel.

Vietnámban összetartóak a csapatok? Vannak közös elemzések, nagyobb meccsek után sörözés?

Vietnámban, amikor épp nincs verseny a csapattársak hetente gyakran összegyűlnek és gyakorolnak, egy nagyobb csapatverseny után pedig hatalmas lakoma és karaoke szokott lenni.

Egy időben- talán 2 évig- Vietnámban játszottál, mint elismert sportoló?

3 évig voltam Vietnámban és ezalatt 3-szor lettem tagja a vietnámi válogatottnak.

Kellemesen emlékszel vissza arra az időszakra?

Igen, rengeteg kalandban volt részem, egyszer egy szobatársam zuhanyozás közben énekelt, amit titokban felvettem és 1 óra alatt készítettem belőle egy mixet, amitől röhögőgörcsöt kapott. Sajnos voltak rossz élményeim is, például egyszer ellopták a laptopomat, de szerencsére előkerült.

Sokat tanultál?

Igen, például már tudok vietnámiul olvasni.

Melyik városban voltál?

Az első évben Ho Chi Minhben, a másodikban Da Nangban, a harmadikban Ha Noiban éltem. A versenyeknek köszönhetően még a következő helyeken voltam: Can Tho, Vung Tau, Da Lat, Hue, Bac Giang, Ha Long

Tetszett az ottani attitűd?

Tetszett, hogy akármilyen verseny volt, legyen az egyéni vagy csapat, egyenruhában kellett játszani meg a csapattagok mindig megvárták egymást, és együtt mentünk el étkezni, de azért voltak kiábrándító dolgok is mint például az, hogy étkezés közben nem egyszer elrobogott mögöttem pár centiméterrel egy motor vagy hogy az étteremben egy anyuka mindenki szeme láttára fürdette a fiat, a csontokat a földre dobálták, és volt, hogy a rákokat elevenen szolgálták ki, nekünk kellett megfőzni és még sorolhatnám…

Csapatjátékosnak érzed magad?

A jelek nem arra utalnak? 🙂

Jól érzed, magad ott ahol játszol?

A Szigetszentmiklósban? Igen

Van példaképed, Mesterek, akiket tisztelsz?

Rapport Richárd a példaképem, rengeteg ötletet lopok tőle és az ő hatására a partijait tanulmányozva már nem csak anyagias, védekező stílusban, hanem agresszívan, áldozatokkal megfűszerezve a kezdeményezést megragadva is tudok játszani.

szöveg: Radnai Ádám  (2019. március)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük